Misztériumok Baráti Társasága



Éntelenség



Mi az amit énnek nevezünk? Az a számunkra felfoghatatlan és átfoghatatlan isteni tudat aki valamennyi létező ős oka, aki valamennyi létező létre hozója, számunkra ismeretlen okból létre hozta az egész létesülést. A valódi ős okot még a buddháknak sem sikerült felderíteniök. A nagy egyensúly eszméje lehet az igazi ős ok.
Ez a tudat önmagából tudatszikrákat választ ki. Ezek részt vesznek a létesülés körforgásában, és fejlődnek tapasztalatokat gyűjtenek. Majd a tapasztalatokkal visszatérnek az ős okhoz.

Amikor egy szikra különválik a nagy egésztől, felmerül benne a külön váltság eszméje. Már nem a tenger, hanem csak egy csepp. Ez az én tudat. Vagyis ez a külön váltság. Az énnek ezután biztosítania kell önmaga fennmaradását, védelmét, bele kell illeszkednie a többi én közösségébe, stb. Az énnek kell biztosítania az ellátást az anyagi javakat. Az én vágyakat gerjeszt az anyagi javak birtoklására és élvezetére. Ezekkel a vágyaknak a kiélésével még jobban kötődik az anyagi javakhoz. Eredeti egység eszméje törlődik, már nem tudja, hogy a csepp a tenger része.
A számtalan testet öltés folyamán tapasztalatai bővülnek. Rájön, hogy a rossz tettei magára hullanak vissza mint szenvedés, ezért a másoknak ártó tetteit elhagyja, és egyre inkább egy törvényes rend a nem ártás eszméi szerint él. Vágyait már a nem ártás eszméjének uralma alá helyezi. Testét csak egy üres formának tartja, és egyre inkább nem akar cseppként létezni, hanem személytelen tudatként egyre inkább tudatilag a nagy egységhez tartozik vagyis egyre inkább éntelen tudattá alakul át. Ezzel mind inkább alkalmassá válik arra, hogy a csepp vissza olvadjon a tengerbe.

Frissítve: 2009. 09. 03.

Creative Commons License